P. Á. | December 17-én délután, a Mindszenty József Általános Iskola tornatermében rendezték a kiemelkedő munkát végző városi közalkalmazottak hagyományos karácsonyi jutalmazását.

A rendezvényen az önkormányzat jutalmát, egy 2009-es évre szóló fürdőbérletet vehetett át a Szent István Gimnázium öt tanára: Kurnász László igazgató, Erősné Vörös Viktória és Daróczi József igazgatóhelyettesek, valamint Faragóné Urbán Teodóra és Faragó Anita tanárnők. Szintén fürdőbérletet vehetett át Durzák Anna, a gimnázium idén nyugdíjba vonuló tanára, a Hittudományi Főiskolán végzett munkájának elismeréseként.

A mai testületi ülésen napirendre került a korábban elnapolt javaslat a Szent István Gimnázium és a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskola nyelvi-informatikai előképzős osztályainak kimenő rendszerű megszüntetéséről. Névtelen informátorunk szerint most megszületett a döntés: a 2009-2010-es tanévtől a két intézmény nem iskolázhat be hétévfolyamos képzésre.

Én, Saját Név, a Szent István Gimnázium hetedik osztályos tanulója esküszöm, hogy az itt töltött évek alatt méltón viselkedem, a nálam idősebbeknek előre köszönök. Tündi néninél mindig csöndben és fegyelmezetten kivárom a sorom, és a 13.-osokat mindig előre engedem.

Ígérem, hogy az osztályfőnökömet és más tanáraimat nem váltom le, hibáikat nem olvasom a fejükre, és úgy általában igyekszem úgy viselkedni velük, mintha nem csak tanárok lennének, hanem emberek is.
Samura, a csontvázra soha nem adok ruhát, mert tudom, hogy nem fázik anélkül sem, és nem akarok miatta felelni Barsi tanárnőnél.
Nem rohangálok a folyosón, mert véletlenül Gyöngyös tanár úr tenyerének szaladok.
A szemetemet saját kezűleg a kukába dobom, és az ablakokat mindig becsukom, hogy Erzsi néni jóindulatát elnyerjem.
Fogadom, hogy a rágót óra előtt mindig kiköpöm a szemetesbe, mert különben úgy kell, hogy még Bogáthy tanárnő is hallja, ahogy koppan.
Rajzórán is mindig figyelek és jegyzetelek, mert így, ha Dolina tanárnő begyűjti a füzetemet, talán nem ír be egy függőlegest.
Fogadom, hogy az elkövetkezendő pár órában, és ezt követően az egész hátralevő életemben a végzősök hű szolgája leszek, akkor is, ha az élet úgy hozza, hogy én leszek a főnökük, akkor is, ha én vagyok jobb röplabdában, vagy bármi másban, veszíteni őket sosem engedem.

Isten engem úgy segéljen!

Faragó Priszcilla | 2008. november 27-én délután 5 órára igencsak megváltozott iskolánk 2. emeleti folyosájának arculata. A széksorok közt kamerák kereszttüzében egy zongora állt, megszólaltatásra várva. Miután minden érdeklődő elfoglalta helyét, Nagy László tanár úr felkonferálta Konyicska Renátát, iskolánk 11. a osztályos tanulóját, aki nyomban játszani is kezdett. Az est folyamán többek közt Bach, Liszt és Chopin művek hangzottak el.
Két zongoradarab közt Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum művézettörténésze megnyitotta a kiállítást. Megtudtuk tőle, hogy ki is az a Kállai Nagy Krisztina, majd maga a művésznő vette át a szót. Mesélt a képeiről: elmondta, hogy milyen nagy kihívást jelentett számára a sárkányos képek elkészítése, hiszen a mesében mind a hét fej mást csinált. Majd szóba került a Mesélő Biblia című könyv is, amely a kiállítás tárgya - hiszen a Biblia évét írjuk. Végezetül Bogáthy tanárnő megköszönte a grafikus-illusztrátor barátnője munkáját, majd ismételten Renáta került a figyelem középpontjába.
Ha lehet, túlszárnyalta a korábban nyújtott teljesítményét; virtuóz játékával mindenkit a hatása alá vont, és egy kicsit előrevetítette az ünnepeket: az utolsó műben felcsendült egy nagyon ismert karácsonyi dallam.
Mikor végzett, színházba illő taps robbant ki a folyosón, és Reni megörvendeztette hallgatóságát egy meglepetés darabbal.
Ezek után Nagy László tanár úr lezárta az eseményt, és mindenki megcsodálhatta a képeket, valamint megvásárolhatta Kállai Nagy Krisztina könyveit. A megéhezett, megszomjazott embereket pogácsa és üdítő várta.